Egy rövid történet két barátról

Az alábbi történet akár megtörtént akár nem, számoljon utána

Aranyos történet

Két jó barát – Béla és Gyula – úgy 10 éve szerencsejátékra adta a fejét. No azért nem kaszinóztak, átlag magyar férfiak, így sportrajongók lévén a Totón próbáltak szerencsét, fifti-fifti alapon. A szerencse viszont – ahogy az lenni szokott – nem igazán állt melléjük. Néhány év múltán viszont 2003 végén – egy prémiumosztást követően – nagyobb összeggel játszottak, ami meg is hozta az eredményt, közel 6 millió forint főnyeremény formájában. Egy közös külföldi családi nyaralást követően osztozkodtak.  Kicsit több mint 2,7 mFt jutott fejenként, túl sok ahhoz, hogy csak úgy tovább nyaralgassanak belőle, és túl kevés ahhoz, hogy minden gondjukat végleg megoldja.

A tőzsdéhez nem értettek és idegenkedtek tőle, ingatlanban ilyen összeggel nem tudtak labdába rúgni, az életbiztosításnak pedig már a gondolata is ökölbe szorult kézzel járó heves szívdobogást váltott ki mindkettőjükből. Mivel a Forintban hosszabb távon kevésbé bíztak,mindketten átváltották a részüket az újonnan bevezetett Euro-ra, így fejenként pontosan 10.560 Euro-val rendelkeztek.

Eddig tartott az egyetértés. Béla, sógora – bankfiók vezetőként – saját hatáskörben évi 5,5 %-os kamatos kamatot tudott ajánlani (szigorúan csak VIP ügyfélként!), ami lekötve szépen gyarapodik majd néhány év alatt. Így Béla pénze egy devizaszámlán landolt.

Gyula viszont nem élt az ajánlattal, Ausztriában élő nagybátyja segítségével aranyra váltotta Euro-ját Németországban. Ezért az összegért kereken 1 kg (1000g) aranyat tudott vásárolni akkoriban.

Telt-múlt az idő, Béla és Gyula élték a szokásos mindennapokat, egészen 2009. elejéig, amikor is – a válság begyűrűző hatására – mindkettőjüket elbocsátották állásából. Néhány hónap állás- és útkeresés után nyáron úgy döntöttek, hogy közös vállalkozást indítanak, amelyhez a vésztartalékként félretett nyereményüket fogják felhasználni.

2009. június 30-án tehát – miután Gyula visszaváltotta befektetési aranyát Euro-ra, majd Forintra és Béla is Forinttá tette Euro betétjét – megjelentek az új cég számára kiválasztott bankban, ahol el szerették volna helyezni törzstőkéjüket. Ekkor viszont egyiküknek hirtelen vizet kellett hozni, sőt egy banki alkalmazott már-már “orvos-orvos” szavakra nyitotta száját, mert Béla megtudta, hogy nem tud egyenrangú társa lenni Gyulának az új vállalkozásban. Gyula táskájában ugyanis pontosan 7 millió Ft volt, míg Béláéban kevesebb mint 3,8 millió!

De hát mi is történt? Minderre két helyes magyarázat van. Az igazság és a valóság.

Az igazság…

az, hogy az arany ára 2004 és 2009 között – ha nem is olyan meredeken mint manapság – annak rendje és módja szerint, szokásához híven emelkedett, és még a kamatos kamattal gyarapodó Euro betéttel szemben is ilyen markáns hozamot eredményezett.

A valóság…

az igazsággal szemben – illetve a helyes szempontot figyelembe véve - az, hogy az arany vásárlóértéke gyakorlatilag változatlan maradt, és az Euro inflációja – a kamatos kamat ellenére – okozta a betéten realizálódott vásárlóérték veszteséget.

Bélát természetesen az sem vigasztalta, hogy ha Forintban tartotta volna pénzét, még nagyobb inflációs veszteséget könyvelhetett volna el.

Amennyiben a történet 2009. közepe helyett 2010. októberében ért volna véget, vagyis ekkor hasonlítjuk össze a két, azonos összeggel indult befektetés értékét, még megdöbbentőbb különbség lenne tapasztalható: Béla Euro betétje 15 500 Euro - kb. 4,2 millió Ft – körül járna, Gyula 1 kg aranya viszont 37 600 Euro-t – kb. 10,3 millió Ft-ot érne.

Gondolkodjon el a fentieken, és képezzen mostantól fizikai valójában is aranytartalékot! Mindezt célszerű összekötnie egy befektetési politika készítésével, hogy tisztában lehessen azzal, milyen arányban célszerű befektetési aranyat tartani saját portfóliójában.

Forrás: http://hozam.info/az-arany-megoldas/aranyos-tortenet/