Az emberek több mint háromnegyede kivenné a pénzét a bankbetétjéből, amennyiben a kereskedelmi bankok - követve a jegybankokat - negatívba vágnák a betétekre vonatkozó kamatot, állapította meg az ING egy közelmúltban készített felmérése alapján. A legtöbben úgy nyilatkoztak, hogy a "felszabaduló" pénzmennyiséget nem fogyasztásra fordítanák, hanem kockázatosabb eszközök felé fordulnának, illetve készpénz formájában tárolnák, ami rossz hír a jegybankok számára.
A japán jegybank január végi, meglepetést okozó döntésével, miszerint a kereskedelmi bankok nála elhelyezett betétjeinek egy része után negatív kamatot számol fel. Ezzel immár ötre bővült azon központi bankok száma, akik negatív betéti kamatot tartanak érvényben.
Az alapkamat csökkentése hátrányosan érinti a kereskedelmi bankok jövedelmezőségét, hiszen az alacsonyabb kamatkörnyezet a hitelezési marzs szűkülésével jár, vagyis ügyfelenként egyre kisebb haszonra tudnak szert tenni a bankok. Azonban az alapkamat csökkentése a forrásbevonás költségeit is leszorítja, hiszen például a lakossági betétek után a pénzintézeteknek kisebb hozamot kell fizetnie az ügyfelek részére, ami pedig jótékonyan hat a hitelezési aktivitásra, valamelyestellensúlyozva a szűkülő kamatmarzsból adódó bevételkiesést.
A jegybanki betétekre kivetett negatív alapkamat esetében azonban teljesen megváltozik a helyzet: kis túlzással azt lehet mondani, hogy a kereskedelmi bankok tulajdonképpen a jegybanknak fizetnek azért, hogy az ügyfelek betéteket helyezhessenek el náluk, hiszen ha ez az újonnan elhelyezett betéti forrás nem kerül kihelyezésre hitel formájában, akkor jó eséllyel a központi banknál fog kikötni. Éppen ezért a kereskedelmi bankoknak két lehetősége van: vagy lenyelik a pluszban felmerülő kiadásokat, vagy megpróbálják áthárítani azt az ügyfeleikre.
Az ING tavaly év végén készített egy felmérést, melyben mintegy 13000 embert megkérdezve keresték a választ arra, hogy az ügyfelek miként reagálnának arra, ha banki megtakarításaikon folyamatos veszteséget kellene elkönyvelniük. Azt a felmérés készítői is elismerték, hogy az eredményeket több okból kifolyólag is fenntartással kell kezelni. Ezek közül az egyik legfontosabb a tétlenség, vagyis hogy emberek sokszor akkor sem cselekszenek, amikor valami hátrányosan érinti őket. Ennek ellenére érdekes információval szolgálnak az eredmények.
Az ábrán látható kérdésre több választ is adhattak a résztvevők, ezért haladja meg a 100%-ot az országonként vett arány. Az összes résztvevő országban túlnyomó többségbe kerültek azok, akik kivonnák pénzüket megtakarítási számláikról, ha a kereskedelmi bankok áthárítanák a negatív kamatok terhét rájuk: a megkérdezett osztrákok esetében ez az arány például a 90%-ot is meghaladta, míg az összesített átlag 80% körül alakult.
Bár a jelenség borítékolható volt, az elsöprő többség az elemzés készítőit is meglepte. Véleményük szerint a 0% inkább lélektani határ, ami szorosan kötődik a viselkedési közgazdaságtan egyik fontos megállapításához, miszerint a veszteségeket az átlagember kétszer olyan súlyosan éli meg, mint az azonos mértékű nyereséget. Vagyis sokkal kevésbé befolyásolja az egyén viselkedését az, ha 1%-ról 0,5%-ra csökken a hozam, mintha 0%-ról -0,5%-ra, hiszen ez utóbbi esetben közvetlenül veszteség éri a megtakarítót. Ez további morális problémát is okozhat, főleg olyan országokban, ahol nagy hagyománya van a magas megtakarítási hajlandóságnak.
Az emberek 78%-a tehát kivonná a pénzét bankbetétjéről, érdekesebb kérdés azonban, hogy mi lenne ennek a pénznek a sorsa.
A felmérés készítői ismét kihangsúlyozzák, hogy amennyiben a lakosság csak kismértékű negatív kamatlábbal szembesül (0—0,5% között), illetve úgy mérik fel a helyzetet, hogy ez csak átmeneti állapot, úgy a kiáramlás üteme jóval alacsonyabb lehet.
Az eredmények alapján a kereskedelmi bankok nem háríthatják át tartósan a negatív kamatok terhét a lakosságra, akkor ugyanis könnyen erőteljes betétkivonással szembesülhetnének. A gyakorlati példa is a kutatás eredményeit látszik igazolni.
Az ábrán látható, hogy még Svájcban és Svédországban, ahol a legalacsonyabb az alapkamat, ott is pozitív az átlagos betéti kamatok mértéke.
A kereskedelmi bankok dönthetnek úgy, hogy profitmarzsuk szűkülését nem negatív kamatokkal, hanem egyéb díjaik, vagy a jelzáloghitel-kamatok megemelésével kompenzálnák. Ez azonban épp a jegybank szándékaival ellentétes hatást váltana ki, hiszen visszafoghatná a hitelezést.
A felmérés másik nagyon fontos gyakorlati jelentősége a monetáris döntéshozók számára, hogy azok közül, akik a negatív kamat miatt banki megtakarítási számláikról kivonnák pénzüket, csak nagyon kevesen (12%) döntenének fogyasztásuk növelése mellett, nagyjából 40%-uk pedig - kivonva a pénzügyi rendszerből - készpénz formájában valami biztonságos helyen tárolná.
Ugyanakkor némi optimizmusra adhat okot, hogy a megkérdezettek közül a vagyonosabb, idősebb és magasabb iskolai végzettségű társadalmi rétegek nagyobb hajlandóságot mutattak fogyasztásuk növelésére, ami így az alacsony arány ellenére jelenthet némi összesített többletfogyasztást.
A tanulmány készítői összességében korlátozott élénkítő hatást látnak a negatív jegybanki betéti kamatokban, illetve a folytatólagos kamatvágásokban. Annak ellenére, hogy az alacsony hozamkörnyezet növeli más kockázatosabb eszközök árát, így növeli a tulajdonosaik vagyonát, ezáltal az elkölthető jövedelmet. A kamatok negatív tartományba vágásának szerintük a devizaárfolyam gyengülésén keresztül lehet a legnagyobb szerepe az infláció és a gazdasági növekedés élénkítésében, hiszen sokan az alacsony kamatok miatt külföldi eszközökbe fektetik pénzüket, ami így leértékelési nyomás alá helyezi a hazai fizetőeszköz árfolyamát.
Szűkülő marzs, visszaeső profit
Az alapkamat csökkentése hátrányosan érinti a kereskedelmi bankok jövedelmezőségét, hiszen az alacsonyabb kamatkörnyezet a hitelezési marzs szűkülésével jár, vagyis ügyfelenként egyre kisebb haszonra tudnak szert tenni a bankok. Azonban az alapkamat csökkentése a forrásbevonás költségeit is leszorítja, hiszen például a lakossági betétek után a pénzintézeteknek kisebb hozamot kell fizetnie az ügyfelek részére, ami pedig jótékonyan hat a hitelezési aktivitásra, valamelyestellensúlyozva a szűkülő kamatmarzsból adódó bevételkiesést.
A jegybanki betétekre kivetett negatív alapkamat esetében azonban teljesen megváltozik a helyzet: kis túlzással azt lehet mondani, hogy a kereskedelmi bankok tulajdonképpen a jegybanknak fizetnek azért, hogy az ügyfelek betéteket helyezhessenek el náluk, hiszen ha ez az újonnan elhelyezett betéti forrás nem kerül kihelyezésre hitel formájában, akkor jó eséllyel a központi banknál fog kikötni. Éppen ezért a kereskedelmi bankoknak két lehetősége van: vagy lenyelik a pluszban felmerülő kiadásokat, vagy megpróbálják áthárítani azt az ügyfeleikre.
Túl nagy falat lenne a lakosságnak
Az ING tavaly év végén készített egy felmérést, melyben mintegy 13000 embert megkérdezve keresték a választ arra, hogy az ügyfelek miként reagálnának arra, ha banki megtakarításaikon folyamatos veszteséget kellene elkönyvelniük. Azt a felmérés készítői is elismerték, hogy az eredményeket több okból kifolyólag is fenntartással kell kezelni. Ezek közül az egyik legfontosabb a tétlenség, vagyis hogy emberek sokszor akkor sem cselekszenek, amikor valami hátrányosan érinti őket. Ennek ellenére érdekes információval szolgálnak az eredmények.
Klikk a képre!
|
Az ábrán látható kérdésre több választ is adhattak a résztvevők, ezért haladja meg a 100%-ot az országonként vett arány. Az összes résztvevő országban túlnyomó többségbe kerültek azok, akik kivonnák pénzüket megtakarítási számláikról, ha a kereskedelmi bankok áthárítanák a negatív kamatok terhét rájuk: a megkérdezett osztrákok esetében ez az arány például a 90%-ot is meghaladta, míg az összesített átlag 80% körül alakult.
Bár a jelenség borítékolható volt, az elsöprő többség az elemzés készítőit is meglepte. Véleményük szerint a 0% inkább lélektani határ, ami szorosan kötődik a viselkedési közgazdaságtan egyik fontos megállapításához, miszerint a veszteségeket az átlagember kétszer olyan súlyosan éli meg, mint az azonos mértékű nyereséget. Vagyis sokkal kevésbé befolyásolja az egyén viselkedését az, ha 1%-ról 0,5%-ra csökken a hozam, mintha 0%-ról -0,5%-ra, hiszen ez utóbbi esetben közvetlenül veszteség éri a megtakarítót. Ez további morális problémát is okozhat, főleg olyan országokban, ahol nagy hagyománya van a magas megtakarítási hajlandóságnak.
Hova áramlana a felszabaduló pénzmennyiség?
Az emberek 78%-a tehát kivonná a pénzét bankbetétjéről, érdekesebb kérdés azonban, hogy mi lenne ennek a pénznek a sorsa.
Klikk a képre!
|
A megkérdezettek több mint 40%-a a bankból kivont pénzét inkább "párnahuzatba rejtené", ami a jegybankok számára a lehető legrosszabb hír, hiszen az a pénz így semmilyen hasznára nem lesz a gazdaságnak. Szintén 40% körüli azoknak az aránya, akik inkább magasabb hozammal kecsegtető eszközök felé fordulnának, ami szintén nem elsődleges célja a jegybanknak. Kijózanító a tény, hogy a monetáris döntéshozók által leginkább előnyben részesített lehetőséget, vagyis fogyasztásuk növelését, a válaszadók mindössze 12%-a választaná.
A felmérés készítői ismét kihangsúlyozzák, hogy amennyiben a lakosság csak kismértékű negatív kamatlábbal szembesül (0—0,5% között), illetve úgy mérik fel a helyzetet, hogy ez csak átmeneti állapot, úgy a kiáramlás üteme jóval alacsonyabb lehet.
Gyakorlati jelentőség
Az eredmények alapján a kereskedelmi bankok nem háríthatják át tartósan a negatív kamatok terhét a lakosságra, akkor ugyanis könnyen erőteljes betétkivonással szembesülhetnének. A gyakorlati példa is a kutatás eredményeit látszik igazolni.
Klikk a képre!
|
Az ábrán látható, hogy még Svájcban és Svédországban, ahol a legalacsonyabb az alapkamat, ott is pozitív az átlagos betéti kamatok mértéke.
A kereskedelmi bankok dönthetnek úgy, hogy profitmarzsuk szűkülését nem negatív kamatokkal, hanem egyéb díjaik, vagy a jelzáloghitel-kamatok megemelésével kompenzálnák. Ez azonban épp a jegybank szándékaival ellentétes hatást váltana ki, hiszen visszafoghatná a hitelezést.
A felmérés másik nagyon fontos gyakorlati jelentősége a monetáris döntéshozók számára, hogy azok közül, akik a negatív kamat miatt banki megtakarítási számláikról kivonnák pénzüket, csak nagyon kevesen (12%) döntenének fogyasztásuk növelése mellett, nagyjából 40%-uk pedig - kivonva a pénzügyi rendszerből - készpénz formájában valami biztonságos helyen tárolná.
Ugyanakkor némi optimizmusra adhat okot, hogy a megkérdezettek közül a vagyonosabb, idősebb és magasabb iskolai végzettségű társadalmi rétegek nagyobb hajlandóságot mutattak fogyasztásuk növelésére, ami így az alacsony arány ellenére jelenthet némi összesített többletfogyasztást.
A tanulmány készítői összességében korlátozott élénkítő hatást látnak a negatív jegybanki betéti kamatokban, illetve a folytatólagos kamatvágásokban. Annak ellenére, hogy az alacsony hozamkörnyezet növeli más kockázatosabb eszközök árát, így növeli a tulajdonosaik vagyonát, ezáltal az elkölthető jövedelmet. A kamatok negatív tartományba vágásának szerintük a devizaárfolyam gyengülésén keresztül lehet a legnagyobb szerepe az infláció és a gazdasági növekedés élénkítésében, hiszen sokan az alacsony kamatok miatt külföldi eszközökbe fektetik pénzüket, ami így leértékelési nyomás alá helyezi a hazai fizetőeszköz árfolyamát.
forrás:portfolio.hu
Kezdje bővíteni aranytartalékát. Segítünk https://aranybonusz.wordpress.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése